Este egy pár úszó festése, és lakkozása után, még egyszer áttekintettük az asztalon heverő készségeket. Nem a legprofibb (továbbiakban a szerény szót használom, mert az jobb)szerkó, de szerintünk használható, és eddig eredményes. Sajnos nem sikerült még mindig az a tervünk, hogy nem kell a nájlonzacsesz, de lényegesen csökkentettük a számukat, így csak az előfőzött kukorica, és az etetésre szánt táp zacskója maradt.

Örömmel jelentem, hogy simán befért minden a kosárba. Az orsókat ugyan elsőre nehéz volt úgy elhelyezni, hogy ne sérüljenek, de végül ez sem okozott gondot. A vállpánt is jól szuperál, de ezt majd úgy is lecseréljük bőr szíjjakra, hogy reményeink szerint jobb, szebb és tartósabb legyen.

Negyed hatkor enyhén kótyagosan - de nem másnaposan - a tegnap esti pálinkától öltözködünk, majd bevágva magunkat az autóba száguldunk a tó felé. Jegyvásárlás, horgászhely elfoglalása (ma seggnövesztős, egyhelyben ülős horgászat lesz), etetőanyag bekeverése, egy cigi elszívása, botok szerelése, még egy cigi, bedobás, reggelizés. Az úszók működnek (eddig csak a műhelyben próbáltuk őket, élesben még nem). Normális távolságra tudjuk hajítani őket, biztosan áll a bóbitájuk. Ez már öröm! Talán a beállítás alatt el is feledkezünk egy kicsit a halakról, inkább a másik úszóját vizslatjuk. Telik az idő, de hal nincs a horgunkon. Cseréljük a csalikat, de nem hozza a várt eredményt. Nem nagyon bosszantjuk magunkat, inkább meguzsonnázunk, és kibontjuk a bort. Visszaülünk és várunk. A pikker spicce, heves vitustáncba kezd, és a bevágás után a szépen akadt kárász egy kis ellenkezés után megadja magát. Örülünk. Nem úszósra jött, de majd biztos lesz olyan is… Nem lett.

Kicsit csalódottan távozunk, mert nagyon szerettük volna elkészíteni azt a képet, ahol a hal az úszó és a merítőháló együtt van. (Persze játszhattunk volna a kárásszal, de nem vitt rá minket a lélek.)  Majd máskor sikerül az a kép.

Este a vacsoránál (kárász paprikás lisztben) megbeszéljük a történteket. Az eredményesség nem sokszor kerül szóba, annál inkább az úszók szereplése. Meg vagyunk elégedve. Jól mozogtak, nem kóvályog semelyik, könnyű volt bedobni, és ami a legfontosabb: egyik sem maradt a tóban!

Búcsúzáskor már a következő helyszínt latolgatjuk. Kérdés, mikor jutunk el oda? Addig is csinálunk egy-két horgászúszót pontyoknak, és belekezdünk a rablós úszók kialakításába is, hiszen mindjárt lejár a tilalmi idő. A csukák már most retteghetnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.