úszó, nagy úszó
2011.06.20. 01:26
Vigyorogva veszem tudomásul, hogy Ákosnak szüksége van kettő rablóhalas úszóra. Az a kérés, hogy a teherbírása minimum 30-gramm legyen. Lelkesen rohanok alapanyagért, ahol a fényes vigyorom beopálosodik, mert az a rekesz ami azt a parafatömböt tartalmazza amire szükségem lenne, na az üres. A kedves eladólány széttárja a kezét, hogy nem tudja, hogyan lehet ez, meg azt sem, hogy mikor érkezik újabb szállítmány. Megkérdezem tőle, hogy a mintadarabot elkérhetem e, de persze úgy, hogy kifizetem, és a legnagyobb meglepetésemre igen. Viszem a műhelybe a zsákmányt, ami hirtelen értékessé vált egyedülállósága miatt, és közben reménykedem abban, hogy a megmunkálás során nem jön elő valami rejtett hiba a tömb belsejéből. Ugyan préselt parafáról van szó, de érzem, hogy Murphy a nyakamba liheg, tehát nem bízom a biztosban sem. Ilyen méretű úszókkal még soha nem próbálkoztam. Ákos komoly harcsázónak bizonyult az első találkozásunknál. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem a harcsahorgászok mindig furák. Kedvesek a civil életben, jóravaló emberek, de lefogadom, hogy az ismerőseik közül csak néhányan tudják, hogy mennyire félreértett a türelmük. Mert bizony ezeknek az embereknek a többsége akkor kezdi jól érezni magát, amikor másnak éppen elmegy a kedve a nyaralástól. Imádják, ha nyáron beborul az ég, és a vízpart elkezd szürkés, sárgás-barnás színekbe öltözni, miközben a levegő fülledt, és akkora a légnyomás, hogy pattog a füled. Na, akkor ezek a megszállottak már kint vannak a parton, vagy a csónakban. Mennek megharcolni az elemekkel, a viharral, a jégesővel, a hullámokkal, és persze a harcsával. Szeretem őket. A horgászat egy olyan válfaját űzik, amibe egy finomabb lelkű vasárnapi spori belerokkanna. Megszállottak, félőrültek, de baromi jó amit képviselnek. Egyébként a felszerelésüket figyelembe véve nyilvánvalóan a horgászok külön kasztját alkotják. Nem finnyás emberek, olyan élveteg mosollyal tűzik a nadályt, a lótetűt, meg a kéthetes rohasztott májat a hármas horogra, mint más szombat délután a franciakrémest a villájára, amit mindjárt bekap a felesége. A türelmükre visszatérve, valószínűleg azért olyan nagy, és tudnak olyan kimérten viselkedni a civil élet megpróbáltatásai során, mert mindig eszükbe jut, hogy voltak ők már sokkal veszélyesebb helyzetekben is. Mert most csak a postán álldogál már egy órája, viszont a hétvégén a csónak mellé pörkölt a villám, miközben a szél két sétahajót repített el a feje fölött, nem beszélve a griff tojás méretű jégdarabokról ami szitává lyuggatta a csónakot, miközben ő a foga közé szorította a vágóhorgot, balba a kuttyogatót jobbjába pedig a botot. Esküszöm, hogy ha elvisz magával egy ilyen túrára akkor ajándékba adom az úszókat, csakhogy én is kerülhessek ilyen helyzetekbe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.08.02. 21:39:54
Üdv.
Tom
pecazas.blog.hu