Találtam a koroshorgasz.hu-n egy érdekes szavazást. A kérdés lényege, hogy mennyi botot használjunk egy horgászat során. Aki szavaz, az láthatja is az eredményt. A két bot alkalmazása egyelőre megfelel a legtöbb horgásznak, egy bottal csak a végletekig romantikusok foglalkoznak, de van egy jelentős tömeg, aki a három botot részesítené előnyben. A kérdés felvetése szerintem haladó szellemre vall, de talán egy kicsit sántít. Már írtam arról, hogy jelenleg Magyarországon két bottal lehet horgászni, és botonként három horog lehet felszerelve.

Szerintem ebben bújik meg az ördög. Nekem nem tűnik sportszerűtlennek egy parton két pikker, vagy feeder látványa. Viszont az lelohaszt, ha a zsinór végén egy horogfüzért veszek észre. Szerintem logikusan kéne gondolkozni. Egy bot, egy horog. Ha átgondoljuk, ez lényegesen sportszerűbb, mint az, hogy egy bot három horoggal van szerelve. Én sok esetben azért próbálkozom két bottal, mert más-más helyeken vélem a halakat felfedezni, nem is beszélve arról, hogy nem is mindig ugyan annak a fajta halnak szánom a csalikat. Egy bottal lehet, sőt ajánlott horgászni bizonyos esetekben, legfőképpen akkor, amikor a két bot csak zavaró tényező. Akkor is jól jön egy bot, amikor az ember munka után csak leugrik a partra, egy pár órát dobálgatja az úszót, ezzel kielégítve szenvedélyét.

Viszont a szavazásból kitűnik egy olyan réteg, aki többet (mármint halat) szeretne. Nem tudom, hogy miből adódik pontosan, de – gondolom - közre játszik az, hogy Magyarországon a telepített tavakon kívül nem lehet beszélni halbőségről. Az éves engedélynek és a területinek ára van, méghozzá az átlagembereknek elég borsos. Ezt a típusú embert bizony nem fogja érdekelni sem a (maradék) halállomány megőrzése, sem pedig a többi, számukra tündérmesébe illő elmélet a horgászásról. Ez a réteg eredményt akar: húst! Ha nem fog halat, akkor azt is jogosnak érzi, hogy nem vesz többet területi engedélyt. A legszívesebben egy gyenge nap után gereblyézni szeretne a cájgal dühében. Kifizette a jegyet és semmi? Nincsen ehhez szokva. Ő fizetni szokott és a pénzéért megkapja a kívánt terméket vagy szolgáltatást, ha pedig nem, akkor radikális eszközökhöz nyúl, minimum egy baseball-ütőért. Számukra a horgászat csakis, kizárólag a halra koncentrálódik.

Abban az esetben, ha megpróbálod neki elmagyarázni, hogy nem csak erről szól, és hogy természet meg harmónia, megfigyelés, szaktudás… Néz rád értetlenül, mint az a labdarugó, akinek megpróbálják elmagyarázni, hogy a focit mostantól nem gólra játsszák, hanem pontra és a köpdösés, mag a golyóvakarás pontlevonást fog eredményezni. Minimum hippinek fog tartani, és örülhetsz, ha nem rúg fenékbe. Közöttük található meg az a jó-néhány sporttárs, akik már néha a rabsickodás határán mozognak tetteikkel, és nehéz körülményeikre hivatkozva igazoltnak látják ezeket. Ilyenre számos példa akad a kisnyugdíjastól kezdve a srácokon át a faluból, a kopaszig a gáton, aki mögött egy birodalmi lépegető legeli éppen a benzinkutakat.

Egy szónak is száz a vége, szerintem igen nehéz lesz a szemléletváltás. Nagyon sok tényezőnek kellene együtt állnia ahhoz, hogy ez megvalósuljon, no meg hosszú idő. A fiatal korosztály természettudatos nevelése talán meghozza gyümölcsét, de ez lassú folyamat. Addig nyilván szigorúbb törvények kellenek, bár ha csak azokat a szabályokat tartatnák be, amik jelenleg is érvényben vannak, akkor nem lenne gond sem a horgászokkal sem a halászokkal. Baj viszont még mindig akadna a természetes vizeinkkel… 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.