Tisza sarasak vagyunk

2010.05.10. 23:23

 Szerdán beszéltük meg a feleségemmel, hogy leutazunk Balástyára a szüleihez. Hívtam is rögvest Darth Feedert, hogy horgászat lesz a hétvégén Balástya környékén. Nem volt egyszerű a kérdés. Szerdán este kaptuk azt az információt, hogy ahova mennénk horgászni, az már nem jó terület (Balástyai Víztározó), pedig régen nagy amúros pályának mondták, és mi már készültünk is rá. Mivel ez a terv füstbe ment, rögtön a Tiszára kezdtünk kacsingatni. Egy kérdés maradt, miszerint hol is horgásszunk? Elő a G-betűs térképet és keresőt! Hátha valaki tud valamit.

  Nem sok mindent találtunk: kicsit olyan érzésem volt, mintha Csongrád-megyében nem szeretnének horgászni. Balástyához földrajzilag sok minden van közel, amit horgászparadicsomnak lát az ember. Régi tapasztalat alapján viszont nem akartunk holtágakban horgászni, mert azokat már elárasztották a törpeharcsák-, amik ellen ugyan bizonyos csalikkal lehet küzdeni-, de amióta láttam, hogy a dió nagyságú bojlit is felveszi a mohó mocsok (Rauch tónál a szomszéd káromkodott emiatt, mint a kocsis), azóta nincs kedvem azzal eltölteni egy fél napot, hogy cserélgetem a csalit, hátha nem veszi fel a törpeharamia. Mindszentről és Mártélyról tesznek néhány említést a fórumokon, de azok is elhanyagolhatók. Algyő jobban tetszett a térképen, úgyhogy ezt a területet választottuk. Izgalmasnak látszott a térképen a Tisza mind két oldala. Csütörtökön Darth Feeder, elkezdte átgondolni és összepakolni a felszerelést, míg én - eléggé el nem ítélhető módon -, elmentem pálinkafesztiválra.

  Pénteken reggel kezdődött a hajcihő. Felhívtam a Nagybudapesti Horgászok Egyesületét, hogy szeretnénk szombaton Algyőnél horgászni, és szeretnék két jegyet vásárolni, de felvilágosítottak, hogy nekik oda nincsen engedélyük, de ne izguljunk, menjünk nyugodtan, mert bármelyik horgászboltban, vagy kocsmában tudunk venni napijegyet arrafelé. Nem bíztam az egyesület optimizmusában, és helyesen tettem, mert a felhívott boltok közölték, hogy szombaton reggel nyolckor nyitnak, és arra a területre, ahova megyünk csak Csongrádon és Szegeden lehet kapni területi engedélyt. Levert a víz, de az anyósom azt mondta, hogy megpróbálunk venni valahol. Kicsit idegesen, de elég korán indultunk és köszönhetően annak, hogy a megengedett sebességet csak egy kicsivel átlépve száguldottunk Szeged felé megnyugodtam. Kár volt, mert Kisteleken nem kaptuk meg, mit akartunk és a kocsmák sem tudtak semmit semmiféle engedélyről.

  Megjött az ihlet, és úgy döntöttünk, hogy szombat reggel nyugiban megvesszük a jegyeket, kiválasztjuk a partszakaszt, és kint maradunk éjszakára is, ha már a hajnali horgászat kimarad. Így is tettünk. Reggel, jegyvásárlás után kiszálltunk a kocsiból az algyői vasúti híd lábánál, felmálháztuk magunkat és irány a part. A híd lábánál álltak , úgyhogy elindultunk felfelé a Tiszán. A gátról néztük a helyeket, de nem sok akadt. Ami meg igen, az vagy foglalt, vagy megközelíthetetlen a sár miatt. Egy szembejövő sporttárstól kérdeztük, hogy mi a helyzet erre felé, de nem tudott beszámolni semmi jóról. Megkértük, hogy dobjon minket vissza a hídhoz, amit meg is háláltunk az egyik úszónkkal. A vasúti hídon átkelve (ti ezt ne tegyétek, mert tilos) a másik oldalon kiszemelt homokpadot foglaltuk el. Kérdeztük a mellettünk horgászó helyieket, hogy mi a helyzet, de nem sok jót mondtak, és a szákjuk is erről tett tanúbizonyságot. Mi még csak a megérkezést pihentük ki, amikor ők már mentek is.

    Beetettünk, beszereltünk, és legnagyobb meglepetésünkre elkezdődött a keszegboogie. Főleg bagolykeszegek, egy-két szilvaorrú és egy olyan, amit nem is láttunk még. A szerelék fenékre volt bedobva, a tegnap este bekevert etetőanyaggal a kosárba, a horgon csonti, vagy giliszta szinte mindegy, mert a méretük nem változik: tenyérnyiek, csak nem az enyém, mert az kicsi. Szépen jöttek kevés etetésre, nagyjából negyedóránként. Közben megérkeztek a rendőrök is, de az egy másik történet. Estig elszórakoztunk a keszegekkel, majd vacsora után (anyósom csomagolt szerinte csekélyke uzsonnát, ami plusz egy hátizsákot jelentett) úgy kilenc óra tájban megnyugodott a feeder spicce.  

   Elkezdett szemerkélni az eső, majd elállt és újrakezdte. Átcsaliztam a horgot, egy közepes giliszta a 12-es horgon, 14-es előkén. Éjfél is lehetett, de néhány gyenge húzáson és a hordalékon kívül semmi sem történt. Az eső viszont szórakoztató pályát csinált a horgászhelyünkből, mivel a meredek partfal egyre csúszósabb lett. Darth az egyik botján halszelettel próbálkozik, mivel este láttunk némi mozgást a bokroknál. Én csak egy bottal próbálkozom, mert amilyen szerencsém van, összekuszálnám a damilokat, és belecsúsznék a vízbe… Nézem a bot spiccén  a fényt, de nem történik semmi azon kívül, hogy néha ráúszik egy adag falevélcsomó és néha olyat ordít valamelyik madár, ami az ártérben alszik, hogy a záróizmaim beleremegnek. Megint valami uszadék kezdi egyenletesen húzni a spiccet, amikor erősebb ütéseket is látok. Bevágok hátha valami, és igen, érzem, hogy egy kicsit nagyobb keszeg lehet az áldozat. Kiemelem és meglátom a körvonalait. Igen, nagyobb, úgy 20cm, na de nem keszeg, hanem egy kicsi harcsa!

  Tudom kicsi, de én először akasztottam harcsát, és most sem szándékosan. Nézem a halat és érzem, hogy eztán már direkt keresni fogom ezt az állatot, mert gyönyörű és izgalmas. Közben Darth szakszerűen kiveszi a horgot, fényképez és megkér, hogy engedjem vissza, mert én még mindig nézegetem. Reggelig még egy kicsi harcsa akadt Darth horgára, de azt a gilisztát sem neki szántuk. Gondolom, az ívási idő miatt voltak ennyire éhesek. Reggel még egyszer belefogtunk a keszegaprításba, de nem sok időnk volt, mert haza kellett indulni. Összepakoltunk és sárosan, félig elázva, karikás szemekkel, de nagyon boldog vigyorral szálltunk be az autóba, hiszen volt mit mesélnünk a családomnak.

Szép és tanulságos kirándulás volt. A Duna-Tisza csatornával szemben ezt a partot rendben tartják a horgászok, legalábbis nem voltak szemetesek a horgászállások, sem az út, amin eljutottunk oda. A szerelésünkön még kell alakítanunk, de ez már majdnem az, amit szeretnénk csinálni. Kevés szerelés, nagy kirándulás, eredményes horgászat.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://greenfishing.blog.hu/api/trackback/id/tr941991328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.05.12. 22:43:12

Gratulálok a harcsákhoz. Remélem hamarosan fogtok majd nagyobbat is belőlük... ;)

Bogyó bácsi

pecazas.blog.hu