Féljenek a profik

2011.09.06. 13:15

 Az meg van mikor három srác befröccsözve beszélget a Balaton partján?

Kezdődhet így egy vicc is, no meg egy Balcsiba fulladós dráma. De most ez nem így történt. Dávid barátom unszolására ( Feljött értem és lukat beszélt a hasamba, miszerint annyi hal van a Balatonban, meg, hogy bemutat valakinek) lementem egy pár napra Akaliba. Az első napon reggel tíz óra előtt egy perccel bemutatott Totó barátjának, ami így szólt:

-         Ő az, az ember, aki csatlakozik hozzánk, legalább is akkor amikor horgászunk.

Gondoltam, hogy ez így egy kicsit rövid lesz, tehát elcsábítottam a tejfelesszájú sihedert a helyi kocsmába, gondolván vallatóra fogom, és az eszköz a fröccs lesz. Tíz óra három perckor elkezdtük az ismerkedést. Nagyjából a tizenharmadik és huszonegyedik spriccer között éreztük, hogy megnyílt a szívcsakránk, és így már el tudjuk fogadni egymást, és már nem is tűnt olyan kisfiúnak. Enyhén opálos szemekkel ezt közöltük is Dávid barátunkkal ( innentől kezdve csak Hagrid), aki csak mérsékelten örült ennek a hírnek, mert szerinte hat és fél órája azt mondtuk, hogy mindjárt jövünk egy fél óra múlva. Szerintem meg jöttünk mindjárt, mert a fél óra múlva az hat és fél. Szóval így alakulnak a horgászcsapatok, mert, hogy eztán Totó és Hagrid járnak versenyezni a GreenFishing színeiben. Most már csak azt kéne tudnom, hogy tud e horgászni a kis fröccs-szivacs. Tehát féljenek a profik, mert mi bizony jól fogunk szórakozni a versenyeken!

 

úszó, nagy úszó

2011.06.20. 01:26

 Vigyorogva veszem tudomásul, hogy Ákosnak szüksége van kettő rablóhalas úszóra. Az a kérés, hogy a teherbírása minimum 30-gramm legyen. Lelkesen rohanok alapanyagért, ahol a fényes vigyorom beopálosodik, mert az a rekesz ami azt a parafatömböt tartalmazza amire szükségem lenne, na az üres. A kedves eladólány széttárja a kezét, hogy nem tudja, hogyan lehet ez, meg azt sem, hogy mikor érkezik újabb szállítmány. Megkérdezem tőle, hogy a mintadarabot elkérhetem e, de persze úgy, hogy kifizetem, és a legnagyobb meglepetésemre igen. Viszem a műhelybe a zsákmányt, ami hirtelen értékessé vált egyedülállósága miatt, és közben reménykedem abban, hogy a megmunkálás során nem jön elő valami rejtett hiba a tömb belsejéből. Ugyan préselt parafáról van szó, de érzem, hogy Murphy a nyakamba liheg, tehát nem bízom a biztosban sem. Ilyen méretű úszókkal még soha nem próbálkoztam. Ákos komoly harcsázónak bizonyult az első találkozásunknál. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem a harcsahorgászok mindig furák. Kedvesek a civil életben, jóravaló emberek, de lefogadom, hogy az ismerőseik közül csak néhányan tudják, hogy mennyire félreértett a türelmük. Mert bizony ezeknek az embereknek a többsége akkor kezdi jól érezni magát, amikor másnak éppen elmegy a kedve a nyaralástól. Imádják, ha nyáron beborul az ég, és a vízpart elkezd szürkés, sárgás-barnás színekbe öltözni, miközben a levegő fülledt, és akkora a légnyomás, hogy pattog a füled. Na, akkor ezek a megszállottak már kint vannak a parton, vagy a csónakban. Mennek megharcolni az elemekkel, a viharral, a jégesővel, a hullámokkal, és persze a harcsával. Szeretem őket. A horgászat egy olyan válfaját űzik, amibe egy finomabb lelkű vasárnapi spori belerokkanna. Megszállottak, félőrültek, de baromi jó amit képviselnek. Egyébként a felszerelésüket figyelembe véve nyilvánvalóan a horgászok külön kasztját alkotják. Nem finnyás emberek, olyan élveteg mosollyal tűzik a nadályt, a lótetűt, meg a kéthetes rohasztott májat a hármas horogra, mint más szombat délután a franciakrémest a villájára, amit mindjárt bekap a felesége. A türelmükre visszatérve, valószínűleg azért olyan nagy, és tudnak olyan kimérten viselkedni a civil élet megpróbáltatásai során, mert mindig eszükbe jut, hogy voltak ők már sokkal veszélyesebb helyzetekben is. Mert most csak a postán álldogál már egy órája, viszont a hétvégén a csónak mellé pörkölt a villám, miközben a szél két sétahajót repített el a feje fölött, nem beszélve a griff tojás méretű jégdarabokról ami szitává lyuggatta a csónakot, miközben ő a foga közé szorította a vágóhorgot, balba a kuttyogatót jobbjába pedig a botot. Esküszöm, hogy ha elvisz magával egy ilyen túrára akkor ajándékba adom az úszókat, csakhogy én is kerülhessek ilyen helyzetekbe.

Úszó, repülő, hal

2011.06.14. 14:54

 Végre a tó partjára is kijutottam. Gondoltam hétfőn kimegyek, és horgászat közben fotózom az úszókat, meg egy párat ki is próbálok. Titkon reméltem, hogy nem lesz időm a képekre, de végül is nem panaszkodom. Reggel háromnegyed hatkor már kis csoportosulás álldogált a halőr háza előtt, szemükben a jól ismert csillogással, no meg a jól kinézett helyekért való küzdelemre való felkészülés izgalmával. A halőr vagy megszánta a társadalom azon beteg tagjait, akik pünkösd hétfőn is csak a halakra tudnak gondolni, vagy csak elunta az ablaka alatt mormogó társasságot, de kinyitja a kaput. Azok a helyfoglalós verseny vesztesei, akik nem párban érkeznek, tehát nem tudják megosztani a feladatot a jegyvásárlás és a grundfoglalás között. Engem elkísért az egyik kedves szomszédom, így amíg én rárontok a tó túlsó partján lévő „az a császár-király placc” helyre ő a jegyekkel bíbelődik. Nagy a meglepetésem, amikor a fa alatt, azon a helyen amit kinéztem és már sokszor meghozta a várt eredményt, találok egy helyi kisnyugdíjast akinek a botjai (igazából Fekete Toldi Laci is jóleső érzéssel ciccegne ezeket a petrencés rudakat látva) a tó felé meredeznek ő maga meg már a széken ülve mutogatja a kőműves dekoltázsát egy sörrel a kezében. Köszönök, és megemlítem neki, hogy egy olyan helyen ül ahol a párban érkező horgászok szoktak ülni, ő meg negyven évi sértődéssel az arcán azt válaszolja, hogy harminc éve kotlik ezen a helyen. Nem bánom üljön még egyszer ennyit. Kipakolunk, beetetünk, reggelizünk, nekikezdünk. Az első fél órában rájövök, hogy lesz időm fotózni, az úszó mozdulatlanul derékszöget zár be a feszített víztükörrel. Felkapom a másik úszóst és unaloműzés képen elkezdek snecizni.  A jót is meg lehet unni, ezért elkezdem fotózni az úszókat.

 

 

Végeztem az úszókkal és a botot kezdem fényképezni,

amikor gyanúsan megremeg a bóbita a vízen. Lassan viszi ahogy a nagyok, meg-meg állva, aztán szépen lassan oldalazva elmerül az úszó csücske is. Nem jelent gondot a fárasztás. Szép kis kárász kerül a szákba, a szomszédasszony örömére. Ma eltesszük a halat. 

Úszó vissza a vízbe és várakozás. Meg fotózás. Szerencse, hogy a kezemben van a gép mert a szitakötők nagyon elemükben vannak. Szerintük a horgászbotom egy csúcstechnikás leszállóhely, ahol még ismerkedni is lehet. 

 

Megmozdul újra az úszóm, de inkább beleúszásnak tűnik. Megnyugszik az úszó, én meg inkább leteszem a fényképezőt, mert sejtem, hogy nemsokára kezdődik a boogie. Becsülettel küzdött, de szákba került a nap utolsó hala. 

 

Mindjárt vége a pontyfogás tilalmának, ezért ezeknek az úszóknak most jött el az idejük. Persze készült egy pár lúdtoll úszó is meg egy süllős-sügéres is.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következők a keszeges úszók lesznek, és ha sikerül akkor bling-bling stílusba öltöztetem az apróságokat.

 

 

 

 

 


Lúdtollal a halakra

2011.06.02. 23:36

 Itt van az első nyári szett. Nagyapámnak voltak liba, illetve lúd tollából készült úszói. Hosszasabb keresgélés után sikerült is beszereznem az alapanyagokat ehhez a horgászpecsenyéhez. Persze a nagypapó úszói kicsit másképpen néztek ki, a hasonlóság csupán csak az, hogy ő is a saját kezével faragta azokat. Véleményem szerint a liba meglehetősen horgászbarát háziállat, persze a kopasztott változata csak gasztronómiai örömöket okozhat. Az evezőtollak megszerzése után viszont belecsaphatunk az úszók megalkotásába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze van egy kakukktojás, parafa testtel pávatoll antennával. Remélem sok sügeret zsákmányolok ezzel.

 

Már készülnek a nagy pontyos úszók is, hiszen itt a nyár.

A város peremén

2011.04.10. 21:12

 Vannak a városban olyan tavak, melyek gazda nélkül maradtak. Izgalmasak ezek a kicsi, elhagyatott vizek, és mivel nincs gazdájuk, a természet újra birtokba vehette ezeket a területeket. A felfedezőkben nagy izgalmakat, és reményeket ébresztenek, hiszen nincs tógazda, aki elmondaná, hogy éppen tegnap telepítettek hetven tonna tógazdasági pontyot és ahhoz képest, hogy a tó átlag mélysége tizenhét méter, most elég a harminc centis ereszték, mert különben a halak hátán landol a cájg…

Nem, ezeken a helyeken nincs ilyen ember, csak az a pár szerencsétlen hajléktalan, akik bármelyik pillanatukban csuklóból alázzák Bear Grylls nagyszerű sorozatát, bár ők nem menekülnek meg, ha lakott települést találnak.

Általában ezek a tavak régi üzemek tűzoltó tavai, vagy elhagyatott bányatavak, ahova lelkes horgászok és kacsák hordták be az alapállományt. Az üzemek már rég nem aktívak, az épületeket kiadták műhelyeknek, irodáknak, a kezelőjüket meg pont nem érdekli az a pocsolya a terület végén. Ez a mi nagy szerencsénk! A csonti beszerzése után már pörgetünk is a kis tűzoltó tóhoz. Finom a szerelékünk, hiszen a part mentén horgászunk. Nem tudom miért, de nem hoztam magammal a spicc botot, viszont láthatóan az olaszok által megalkotott mach botom is örömmel jelentkezik munkára. Nem akar finnyáskodni (na ja, tavasz van) úgyhogy felszerelem. Horog, pár sörétólom, és a téli böjtölésben barkácsolt apró úszó. Mi lehet vajon a kínálat? Természetesen naphalak jönnek az első pár percben. Sokan nem szeretik ezt a halat - és hivatalosan én sem -, de azért örülök nekik. Bevallom, nekem mindig tetszettek élénk színeikkel. Van élet és hal a vízben, és ez okot ad a reménykedésre. Pár perc alatt lemállik rólunk az évek alatt kialakított felnőttség és férfiasság maskarája, és újra átéljük a trikós, klott gatyás, szandálos nyarakat. Nincs idő ezen gondolkozni, mert a remény valóssággá válik, és bár nem az én horgomra, de megérkezik egy sügér. Idővel megáll a kapás. Elég nagy murit csaphattunk odalent, ideje nekünk is máshol próbálkozni. A nád csak tíz lépésre van. A part mentén napfoltos tisztások látszanak a moszatban. Leteszem a botot, rágyújtok és nézem a halakat a sekély vízben. Azzal szórakoztatom magamat, hogy behajítok egy-egy csontit a partszéli vízbe és nézem, ahogy rárontanak a nád mellől az arany hasú haramiák. Rádobom a pedzőt az egyik nappacára és elnyomom a cigarettát.  Naphalak itt is, de sebaj mert izgalmakban nincs hiány, szorgalmasan rángatják az úszót. Egyszer csak örömittas motyogást hallok a kartárs felől. Megyek is, mert sejtem, hogy van miért. Egy kövi márna fickándozik a tenyerében. Szép volt! Visszaperdülnek a horgok a vízbe, és máris újabb naphal roham támadja a csontit. Olyan kicsik, hogy szinte lepofozza őket a csontkukac a horogról. Beljebb nagyobb halak mozognak, valószínűleg keszegek, vagy snecik. Állítólag nagyon rafinált népség, megfogni ezeket lehetetlen. Csak azért is beljebb dobom a cuccot. Várok, de senki nem hajlandó eltüntetni a rikító bóbitát. Látni, ahogy körbe röhögik a csalit. Feladom, de még nem zárom le ezt az ügyet. Visszaeresztem az úszót a lábam elé és várom a hűséges naphalakat. Nem okoznak csalódást, fogy a csonti, pedig a rojtosra tépett kukacokat sem cserélem. Lassan indulunk, de sanda szemekkel nézegetem a tó közepén pancsoló halakat. Valamit tennem kéne, hogy megtépázzam a hírnevüket, de nem jut eszembe semmi praktika, amit használhatnék. Talán a vízigolyó lenne a helyes megoldás, ellenben az nincsen a táskámban. Legközelebb lesz. 

Lemondott a MOHOSZ elnöke

2011.01.20. 13:05

Ezt susogják a fák, ezt zörgi a haraszt, erről sugdolóznak a horgászboltokban. A horgásztársadalom egy kicsiny százalékát érdekli ez a dolog. Nincs min csodálkozni, mert amióta az eszemet tudom, és Magyar Horgászt olvasok, azóta úgy tudom, hogy minden a legnagyobb rendben. Vannak éves beszámolók, amiket közfelkiáltással elfogadnak, vizek, melyeket tökmörészés következtében elveszít a szövetség (Tisza tó, Lágymányosi öböl).

A hírre sok minden eszébe jut a lelkes horgásznak (vannak olyanok, akiknek a politika, de ez most engem nem érdekel), hiszen az új elnök változásokat tud hozni, és valószínűleg úgy jut pozíciójához, hogy ezeket meg is ígéri. Nem tudom, és nem is akarom ezeket az új reményeimet egyszerre leírni, részint azért mert hosszú lenne, de leginkább, mert más és más témakörbe tartoznak.

Az első ilyen talán és persze nem is a legfontosabb az engedélyek kérdése. Azért veszem mégis ezt előre, mert számomra ez az egyik legkényelmetlenebb tapasztalat. Ma úgy működik a dolog, hogy szinte sehogy. Budapesten nem lehet kapni a Tiszára jegyet, de Szegeden sem a Balatonra, és így tovább. Az indok az az, hogy nem állnak szerződésben az ottani vízkezelővel. Kérdezhetnénk, hogy miért nem, de felesleges, mert a vonal végén a kisasszony nem a MOHOSZ elnöke. Tehát jegyet nem kapni és a sporttársnak azonnal elillan az a romantikus elképzelése, miszerint ha időben elindul, akkor reggel hatkor már a vízben csobban a cájg, ő meg szalonnázhat reggeli gyanánt. Azért ugrik a terv, mert a horgászboltok nyolckor nyitnak, viszont jó esetben meglehet venni a jegyet egy büfének becézett fűrészporos talponállóban (az tuti nyitva van már korán, és milyen meghitt és ráhangoló a jegyváltás a magyar pálinka és borkultúra helyi képviselői jelenlétében). Szóval ugrott a reggeli peca, ez viszont sokak számára visszatartó erő mert a horgász bolond ember, és korán reggel szeret leginkább mozogni.

Az sem elhanyagolható hiányosság, hogy november óta nem lehet napijegyet váltani a vizekre (kivétel a magán tó) mert a jegyeket bekérték az érékesítőktől elszámolásra. Ez azt eredményezi, hogy csak az horgászik becsülettel, akinek éves engedélye van. A többi spori meg kössön otthon horgot unalmában. Ha valaki azt hiszi, hogy az éves engedély hálás dolog akkor megemlítem, hogy azt még nem lehet kapni, pedig január közepe van, de még azt sem lehet tudni, hogy  mikor jelenik meg. Naiv ember azt gondolná, hogy egy év az tizenkettő hónap…

A humor kategóriájába tartozik egyébként, hogy néhány napijegy úgy néz ki, mintha a boltos fénymásolta volna. Konkrétan ilyen a Duna fővárosi szakaszára szóló engedély is.

Ebből az egészből levonhatjuk azt a következtetést, hogy nincs rendben jelenleg a területi engedélyek kiadása. Az már csak hab a tortán, hogy a MOHOSZ ezt idáig nem is kommunikálta a hatóság felé, így a Vízirendészet munkatársainak tudomása sincs a helyzetről. Ennek következményeit eddig a horgász látta, mert az lehet, hogy az ellene lefolytatott eljárásban az egyesülete elnézően viselkedett, és nem lett baja, de talán nem is kellet volna megtörténnie a dolognak. Most majd azt mondják az okosak, hogy nem kell akkor horgászni ha nincs jegy. Én viszont úgy gondolom, hogy van jogom tilosban horgászni, ha egyébként minden szabálynak megfelelek, csak a területi engedély váltásában önhibámon kívül akadályozva voltam.

Jelenleg a technika, számos lehetőséget ad arra, hogy kiküszöböljék a jövőben a mostani visszásságokat. Több országban lehet már jegyet venni külön erre szakosodott honlapokon, de az sms is megoldás lehetne. Bármikor bárhol lehessen engedélyt váltani a lehető legkényelmesebben. Szerintem nem rossz elképzelés, és lehet vele kampányolni, mert népszerű lépés lenne. Az sem vitás, hogy ez akkora ugrás lenne a szövetség részéről, amire talán már a technikai és társadalmi fejletségünket vizsgáló Egyesült Galaktius Nemzetek Szövetsége is elismerően hümmögne.

Szerintem mindenképen hasznos lenne ezen a területen is a modernizáció.

Na, megyek is az egyesületi elnökömhöz nyaggatni egy kicsit. Jelzem a többi horgász is megpróbálhatná ezt legalább az egyesületi gyűléseken, mert néma gyereknek…

Pontyozók

2010.11.23. 14:10

 Izgalmasan telik az ősz, és állítólag a hétvégén itt a havazás. Dart fogott süllőt, csukát, én is fogtam, de nem nekem ment igazán. Ezekről az úszókról eszembe jutottak a nyári pontyok amiket ügyesebben kerítettem a horog végére, de sebaj hiszen messze még a csukás szezon vége.

pontyozó parafából és fácántollból

parafa, pávatoll

parafa, fácántoll

Darth pontyozója parafából és fácántollból

poty, keszeg, kárász?

Nagy csukára, nagy úszóval

2010.11.17. 13:44

 Tom, (pecazas.blog.hu) a legutóbbi hozzászólásában megjegyezte, hogy szerinte a csukás úszó minimum 20 grammos, ezért csináltam egy ilyen darabot, meg egy finomabbat is, amit nagyjából 15gramm meg a kishal tart szépen a vízben. Az úszó teste parafából, a többi része bambuszból készült.

 

a nagydarab

15 gramm

még száradtak a műhelyben

 

Még több úszó

2010.11.11. 14:38

A hétvégi horgászat eredménytelensége ezt hozta ki belőlünk. Ezek talán meghozhatják a szerencsénket. 

Fácántoll szárral készült pontyozó

Darth pávatoll - parafa pontyozója 

csukázók

sügér, süllő

most már dobozunk is van

 

Ősz, tél, csuka, süllő

2010.11.09. 09:45

 Csukát, süllőt, sügeret szeretnénk fogni, ezért csináltunk pár rablóhalaknak való úszót.Az úszókat parafa testel láttuk el. Mivel nagy igénybevételre számítunk ezért a csukás úszóknak a szárát bambuszból készítettük. Sajnos Deák Laczek barátunk egyéb elfoglaltsága miatt nem ért rá, ezért a fotókat én készítettem, ami látszik is.

 

"in line"

inkább sügeres mint csukás

egy másik

A pontyozó sem maradhat ki

Bevetésen jól szerepeltek

Ősz, műhely, gépek

2010.10.25. 11:32

 Újra itt vagyunk a műhelybe, és a nyáron szerzett tapasztalatokat felhasználva, megint belekezdünk az úszók készítésébe. Radikális változtatásokat eszközöltünk mind az úszók alakjában, mind a felhasznált alapanyagokban. Ezeket az úszókat galamb, páva, fácán, kakas, és szarka tollából készítettük. Az úszó testéhez parafát és balsát munkáltunk meg. A festékeket és a lakkot is lecseréltük szebbre - jobbra.

A nyári emlékeket a hideg télre tartogatjuk, nemsokára elmeséljük ezeket is, de addig itt van néhány elkészült úszó képe kedvcsinálónak. A képeket Deák László barátunk készítette. Ezúton szeretnénk megköszönni munkáját, és reméljük, hogy szépen lassan megfertőzzük a horgászat súlyos kórjával.

 

A sügerek rémei

kis halaknak kicsi úszót

ponty, kárász, compó

közeli a snecizőről

 

Harci marci

2010.07.19. 21:16

 

Márnát szeretnék fogni. Ez még a múlt héten fogalmazódott meg bennem, majd Darthot is megfertőztem. Kis utána járás után kinéztük a helyet, és pénteken egy szál száraz csabai kolbásszal, némi trappistával, meg egy deci csontival kiültünk a Duna partjára. Súlyosat tévedtünk. A botjaink túl érzékenyek voltak ehhez a bevetéshez. A nehézlovassági feeder és a pikker nem volt ellenfél az áramlásnak. Még szerencse, hogy kéznél volt az izompontyozó karó, és bár márnát nem, de egy nagyobb dévért sikerült megfogni. Közben lestük a szakit, aki mellénk telepedett, és miután kiparancsolt a vízből két marcihalat, teljesen átértékeltük a módszereinket. Ide mindenből a duplája kell, mint amire mi gondoltunk. Bot, damil, ólom. Darth nem is merte kimondani, hogy egy dekás nehezékeket hajigálunk. Szó, ami szó: az ólmot eddig én is grammban számoltam. Éjfél felé pakoltunk és mentünk. Nem voltunk letörve, mert tudtuk, hogy ez a meccs még nincs lejátszva.

Királyrét

2010.07.18. 15:05

 Mikor elhangzik a tó neve, mindig nagy lélegzetet veszünk. Régen, szüleimnek köszönhetően csúszkáltam a jegén, de akkor még fogalmam sem volt arról milyen élet van a mélyben. Darth is ismeri a helyet, de ő már horgászként. Apjával már többször is ültek a partján, és legendás élményekben volt részük. A papa az egyik évben annyi kecsegét fogott, hogy a végén már körbe állták, és jó magyar szokás szerint szemtől-szemben irigykedtek rá. Tavaly horgásztam először a tavon, és nem kis meglepetést okozott a sportos pontyaival, illetve itt fogtam életem első compóját. Maga a tó elképesztő helyen fekszik, nem beszélve a régmúlt romantikájáról, ami még mára sem kopott meg, az erdei kisvasútról.

Nincsen peca horog nélkül.

2010.06.24. 16:08

 

Találtam a koroshorgasz.hu-n egy érdekes szavazást. A kérdés lényege, hogy mennyi botot használjunk egy horgászat során. Aki szavaz, az láthatja is az eredményt. A két bot alkalmazása egyelőre megfelel a legtöbb horgásznak, egy bottal csak a végletekig romantikusok foglalkoznak, de van egy jelentős tömeg, aki a három botot részesítené előnyben. A kérdés felvetése szerintem haladó szellemre vall, de talán egy kicsit sántít. Már írtam arról, hogy jelenleg Magyarországon két bottal lehet horgászni, és botonként három horog lehet felszerelve.

Bréking Nyúz!!!!

2010.06.18. 16:27

Kaptam két (1, 2)linket egyik ismerősömtől.. Ő hívta fel rá a figyelmem,hogy "ugyanmár melyik híradóban hallhattunk erről!?"

Horgászrendes II.

2010.06.17. 14:53

Korán hajnalban ébresztett nagyapám, és ezt suttogta a fülembe: „meglessük, hogy horgászik a tünde”. Álmosan baktattam utána a tó felé vezető keskeny csapáson, míg az öreg magyarázatát hallgattam:

 

 

 

 

 

Tüzön vízből

2010.06.15. 13:55

Arra gondoltunk, hogy megnézzük, nekünk mégis mink van!

Próbáltuk már sokszor elképzelni magunkat mondjuk a Lost egyik helyszínén, helyi alapanyagokból nem éhenhalni vagy beleélni magunkat a focivébén résztvevő turistákat vendégül látó fokvárosi bisztrótulajdonos helyébe. Álmodoztunk már tengeri kikötőről, sushiról, dél-Olasz vagy éppen katalán falusi gasztroközpontról, de mindig éreztük, hogy csalunk.
 
Tehát nem akarunk sokat beszélni, csak megérteni pár dolgot: hogy miért eszünk kevés halat földrajzi lehetőségeinkhez képest? Melyik hétköznapi halfajtából mit lehet készíteni és azt hogyan? És mindez mennyire is megy le jókedvvel egy mai földfelett élő átlag – de ettől még sokmindenben underground fiatal – torkán.
 
 

Szerző: Le Coq

2 komment

A horgászrendes

2010.06.01. 23:28

 Természetes vizeken, horgásztavaknál lelhetünk e furcsa, tündeszerű lényre. Az országos horgászengedély a zsebében lapul, benne a fogási naplóval....

  

Tovább

 

 

 

Mindenki csak sejti

2010.05.25. 23:56

Az Országos Horgászrendet mindenki tudja. Ez biztos, mert ha bármelyik horgászt megkérdezem, akkor egy határozott igen a válasz. Én is ezek közé az emberek közé tartoztam idáig, hiszen valamikor vizsgáztam is belőle, és megkaptam az engedélyem. Aztán a Balatonon leült mellém egy ember és kérdezett hármat. Én meg beégtem. Nincs mit szépíteni, nem tudtam a válaszokat, csak nagyjából derengett valami, de az is hibásan. Ezért most leülök és átrágom magam ezen a dolgon újra. Azt gondolom erről, hogy ez pont olyan dolog,mint a KRESZ mert azt is mindenki ismer. Biztos ezért van az, hogy egy csörömpölős csattanás után mindenkinek igaza van, és ezt, még a rendőrnek is bizonygatják. Tehát tanulságként le lehet azt vonni, hogy mindenki ismeri a KRESZ-és az Országos Horgászrendet, mivel mindenkinek van egy sajátja, amiben maga felé hajlik a keze, és azt be is tartja. Én most megtérek, új ember leszek, és megtanulom megint, tűnjön ez bármilyen baromságnak egy olyan országba, ahol az orvhorgászat ép a fénykorát éli. A minap is közölte velem a Balatonnál egy néni, hogy nem kellet volna visszaengednem a halakat, mert megvette volna. Mikor megemlítettem neki, hogy nem halász, hanem horgász vagyok, és nekem ez az üzleti lehetőség törvény szerint nem is áll nyitva, mosolyogva számolt be arról, hogy van Zamárdiban egy fiatalember, akitől rendszeresen tud vásárolni és neki nincsenek ellenérzései ezzel kapcsolatban, mert amúgy is nagyon szimpatikus, és aranyos a jóember.

Balatoni ragadozók

2010.05.23. 12:52

Ugye ismerős a balatoni helyzet? Jó időben megjelennek a ragadozók és lecsapnak!

Múlt hétvégén az országosan is híres "legnagyobb viharban" horgásztunk a Balatonon, megdöbbentően jó eredménnyel (és jó hangulatban). Ezen a hosszú hétvégén Szákos Frodó és Darth Feeder ugyanott próbálják meg, gyakorlatilag tökéletes időjárás mellett.

Kíváncsian várjuk az eredményeket és az összehasonlítást. Vihar vagy napsütés?

Szerző: Le Coq

2 komment

Úszókhoz tokok

2010.05.21. 13:16

Rendben. Készen vannak az úszók, de mibe rakjuk. Természetesen bambusztokba.

Nézem a pikkerem spiccét. Pontosabban próbálom mert az eső vízszintesen csapódik az arcomnak. Nem nagyon beszélgetünk Darth-tal mivel nem is hallanánk egymást a szélben. Le Cog behúzódott a menedékbe, amit a szél már az első percben megtépett. Nem fotózunk, mert senkinek sincsen kedve eláztatni a masinát. Kezd megtelni a kabátom vízzel, de se baj kapás-kapás hátán nincs idő fázni. Még reggel rontottam el a dolgot, mert nem hittem, hogy ekkora vihar jön. Alábecsültem, most meg kezdek teljesen átázni. Balatonföldvár felé már tisztán látszott, hogy ez nem akármilyen horgászat lesz. Semmi meghittség, ez kő kemény túlélő show. Le Coq meglepődik az első kárászon, mi meg büszkén rátámaszkodunk a szélre, és folytatjuk. Közben érkezik mellénk egy sporttárs. Ő sem gyenge figura. Laza mozdulatokkal felszereli a match botot és bedob. Aztán kinyitja a horgászernyőt és bedob egyet rablóra is. A szél még jobban nekifeszül, de akkor is bedobok, pedig nagy a veszélye annak, hogy a horog a lobogó pofazacskómba akad.

Tisza sarasak vagyunk

2010.05.10. 23:23

 Szerdán beszéltük meg a feleségemmel, hogy leutazunk Balástyára a szüleihez. Hívtam is rögvest Darth Feedert, hogy horgászat lesz a hétvégén Balástya környékén. Nem volt egyszerű a kérdés. Szerdán este kaptuk azt az információt, hogy ahova mennénk horgászni, az már nem jó terület (Balástyai Víztározó), pedig régen nagy amúros pályának mondták, és mi már készültünk is rá. Mivel ez a terv füstbe ment, rögtön a Tiszára kezdtünk kacsingatni. Egy kérdés maradt, miszerint hol is horgásszunk? Elő a G-betűs térképet és keresőt! Hátha valaki tud valamit.

Csukás úszók

2010.05.04. 11:59

 Elég nagy felhajtóerőt szerettünk volna biztosítani az úszóknak, hiszen el kell bírnijuk a csalihalat, meg egy 15-20 grammos ólmot is. Az úszó testét balsafából alakítottunk ki, a végébe tőkesúlyt helyezve. A festés után díszítettük és lakkoztuk. A hétvégén ki is próbáltuk a pedzőket Duna-Tisza Csatornán, 18 grammos csúszó ólomot bírt el egy termetesebb kishallal, de nem vitte el sajnos egy krokodil pofájú sem a csalit. Később próbálkoztunk nadállyal, de az is csődöt mondott. Napközben matcheztünk. Az eredmény 5-6 vörösszárnyú  keszegecske. Egyenlőre az idáig bemutatott úszókat használtuk, mert az újak még száradnak.